Faktor-Ring Zrt.

A változó környezet

HVG-tévesztések

 

– kiigazítása jó hírünk védelmében és tanulságul

 

A HVG 2015. július 25-ei számában cikk jelent meg a pénzbehajtásról, amely a Faktor-Ring Zrt.-t igaztalan vádakkal illette, amihez a cikk szerzője nem valós tényeket, hanem kitalációkat használt fel. Az alábbiakban sorba szedjük a valótlan állításokat (a cikk a HVG-emblémára közelítve megnézhető).

 

A szerző abból a feltételezésből indult ki, hogy egy konkrét esetben annak küldtünk fizetési felszólítást, aki nem tartozott nekünk – ebben látta meg a hírt, ezt gondolta közérdekű információnak. Talán valóban az lett volna, ha ez az előfeltevése igaz lett volna – ám nem volt igaz. Mi ugyanis éppenhogy annak küldtük a fizetési felszólítást, aki tartozott – természetesen, hiszen mindig csak annak küldünk –, csak éppen névazonosság miatt előállt adminisztratív hiba okán a jó címre küldött felszólításba másik adósunk adatai kerültek bele.

 

A HVG szerzője időben megtudta a valós tényeket, mert korábban ő maga írta nekem, hogy július 20-án hétfőn elegendő lesz megadnom az információkat (ez szó szerint így hangzott: „A hétfő tökéletes” – e-mail archiválva). Az e szerint időben küldött július 20-ai levelemben arra is megkértem, hogy korábbi leveleimet tekintse semmisnek, mert azokban ‒ mivel szabadságon voltam ‒ csak találgattam, kivel mi és miért történhetett. A HVG szerzője azonban sem a tényeket tartalmazó levelemet, sem a korábbi leveleim sztornózását nem vette figyelembe, hanem ragaszkodott azokhoz a téves előfeltevéseihez, amelyek révén a Faktor-Ring Zrt. a látókörébe került.

 

Okulásul teszem közzé e hibajegyzéket, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegyem nem pusztán azt, hogy cégünket, a Faktor-Ring Zrt.-t igaztalanul vádolták, hanem azt is, hogy ennek mi a sajtótechnikája. Vagy HVG-technikája. Vagy legyen egyedi eset. De általánosak a tanulságai.

 

Merth László, a Faktor-Ring Zrt. igazgatósági elnöke

 

 

 

A HVG-cikk állításai és a valóságok

1. HVG-állítás konkrét eset téves minősítése

„Jogtalan pénzbehajtás” (a cikk felcíme)

Valóság: Mivel a cikk lényegében csak a Faktor-Ring Zrt.-ről szól, egyértelműen ránk vetül a jogtalan pénzbehajtás teljességgel igaztalan vádja. Esetünkben ugyanis szó sem lehet jogtalan követelésről, hanem, ahogy azt a HVG-szerzővel még időben tudattam, éppenhogy nagyon is jogos követelésünk megtérítését kértük.

2. HVG-állítás ügybeli jogosultságunk téves közlése

„Fekete Attila … úgy tudta: nem tartozik senkinek.”

Valóság: Fekete Attilának 2010 júniusában megküldtük az úgynevezett jogutódlási nyilatkozatot, amelyből sok más mellett értesülhetett arról is, hogy a K&H Bank a Faktor-Ring Zrt.-re engedményezte a követelését, és annak mekkora az összege. Igaz, Fekete Attila ezt követően sem fizetett, de aligha tudhatta úgy, hogy nem tartozik a Faktor-Ring Zrt.-nek (ami persze nem zárja ki azt, hogy ő ennek az ellenkezőjét állítsa).

3. HVG-állítás ügybeli eljárásunk téves leírása

„Édesanyja az év elején mégis szigorú fizetési felszólítást kapott a Faktor-Ring Zrt.-től, hogy fizessen meg nekik…”

Valóság: Természetesen nem az édesanya kapta a felszólítást, hiszen nem ő tartozik nekünk, hanem a fia. Az édesanya csak átvette a fiának szóló felszólítást. Továbbá pedig az adós nem „mégis” kapott fizetési felszólítást, hanem azért, mert adós.

4. HVG-állítás ügybeli fellépésünk koncepciós torzítása

„ellenkező esetben ráterhelik azt a lakásukra”

Valóság: Ez igaz, csak azt felejtette el hozzátenni a szerző, hogy ügyfeleinket kötelező tájékoztatnunk a lehetséges jogkövetkezményekről. Ezt pénzügyekről író szerzőnek alighanem illik tudnia, ha viszont tudja, akkor csak azért használja ezt a szövegezést, hogy az olvasó majd emlékezzen erre, amikor néhány sorral arrébb azt olvassa, hogy a faktorcégek nem ijesztgethetik, zaklathatják, alázhatják meg az ügyfeleiket…

5. HVG-állítás – ügybeli fellépésünk koncepciós torzítása

„Az idős asszony ijedtében fizetett, amennyit tudott, 40 ezer forintot.”

Valóság: Azt természetesen nem tudom, az édesanya ijedtében fizetett-e, de az biztos, hogy ez a szövegezés arra kitűnő, hogy az olvasó majd később emlékezzen rá… Az édesanya amúgy ténylegesen azt tette, hogy felvette az ügyintézőnkkel a kapcsolatot, akivel megállapodtak abban, hogy havi 5 ezer forintokkal elkezdi a törlesztést – de persze a fia nevében! És ez így is történt. Mindaddig, amíg Fekete ügyvédjének kezébe nem került a felszólító levelünk.

6. HVG-állítás ügybeli eljárásunk koncepciós torzítása

„… ügyvédje megvizsgálta az iratokat, amelyekből kiderült: a bank korábbi adósa egy másik Fekete Attila, aki három évvel fiatalabb, más városban lakik, s az anyja neve sem ugyanaz. Az ügyvéd márciusban jelezte a tévedést a faktorcégnek, és visszakövetelte védence pénzét. Ám abból csupán 30 ezer forint érkezett meg négy hónappal később... A maradék tízezer forintot a társaság rendületlenül magánál tartja.”

Valóság: Az ügyvéd, 2015. június 15-ei levelében (amelyben egy márciusi telefonhívására hivatkozik) azt állítja, hogy az ügyfele édesanyja 40 ezer forintot fizetett be. Ez igaz is, csakhogy az ügyfél édesanyja nem a maga, hanem a fia, Fekete Attila nevében fizetett. Ezért e befizetéseket – a szóbeli egyezség értelmében – el is könyvelték Fekete Attila tartozása törlesztéseként.

A mama egy alkalommal, 2014. november 28-án az elmaradása miatt nem 5 ezer, hanem 10 ezer forintot fizetett. Amikor azonban a HVG-szerző megkeresése nyomán elkezdtük felfejteni az ügyet, az ügyintéző ötezres tételekre keresett rá, így a 10 ezres befizetést rögtön nem találta meg, ezért az ötezrekből elsőre összejött 30 ezret visszautaltuk, a 10 ezres tételt nem. De ezt az összeget sem elloptuk, hanem azzal Fekete Attila tartozását (már korábban) csökkentettük.

Visszautalni pedig egyáltalán nem azért utaltunk vissza, mert tévesen követeltük volna az adóstól a tartozását, hanem csak azért, mert téves azonosító adatokat írtunk a valós adósnak küldött felszólításba.

Az adós egyébként, akinek nevében az ügyvéd a levelet írta, nem az édesanyja által eddig kifizetett 40 ezer forinttal, hanem 250 ezer forinttal és annak járulékaival tartozik nekünk. Megjegyzem, az ügyvéd valójában nem is állítja, hogy az ügyfele nem adós, hiszen csak annyit ír, hogy „a Faktor-Ring Zrt. összekeverte az ügyfelemet … Fekete Attila adóssal”. A helyzet az, hogy az adataikat összekevertük ugyan, de ettől függetlenül mindkét Fekete Attila a mi adósunk, csak a másik már letudta a tartozását, az ügyvéd megbízója viszont még nem.

7. HVG-állítás ügybeli magatartásunk koncepciós beállítása

„»Azért nem utalódott vissza az ominózus összeg mind ez ideig, mert az utóbbi három hónapban a devizaadósok elszámolása miatt nem volt, aki ezzel foglalkozzon. Éjjel-nappal ezt csináljuk a megmaradt pár emberemmel« – magyarázta az ügyet a HVG érdeklődésére Merth László”

Valóság: Én nem magyaráztam így semmit, sőt a devizaadós, az elszámolásuk, a deviza vagy az éjjel-nappal stb. szavak még csak nem is szerepelnek a levelezésünkben. Ezzel szemben valóban javasoltam néhány dolgot, hogy miről kéne írnia. Az egyik így hangzott: „Tudja maga azt, hogy mit művel ma pártunk és kormányunk a faktorcégekkel?! És miért? Mit a bankokkal, felszámolókkal, végrehajtókkal? Mitől döglik ez az egész szektor? Hát egy nagy frászt tudja!! Gyakorlatilag már csak három emberem van, azokat is megérem fizetni?!! Magamnak is be kell szállnom a napi robotba, gyakorlati ügyintézésbe, miközben hetente kell átfogó jelentéseket adni az MNB részére. Mert ha nem, hát az első bírság 5 millió!!” Talán ezt sikerült a szerzőnek összemixelnie az ominózus követelésüggyel.

8. HVG-állítás ügybeli magatartásunk koncepciós beállítása

„Nem túl elegánsan megjegyezte …, hogy az ügyfél édesanyja azért fizetett az azonnali reklamálás helyett, mert a fia börtönben ül.”

Valóság: Ezt jelentettem volna ki?! Valójában ezt írtam: „Mivel a felszólító levél a valódi adós Feketének szólt, nem pedig a börtönbüntetését töltő volt adós Feketének (aki ugye emiatt volt sokat távol édesanyjától), lehet, hogy nem is a követeléskezelő ügyintéző hibázott. Mert hogyan másként deríthette volna ki a védőügyvéd, hogy ez a levél bizony nem az ő ügyfelének szól.” Ráadásul ezt még a szabadságom alatt írtam, tehát csak találgatok, mi történhetett, össze is keverem a két Feketét – annak eldöntését azonban az olvasóra bízom, ki is itt a nem elegáns, meg hogy ez a megfogalmazás nem pusztán arra jó-e, hogy az olvasó később összekapcsoljon bennünket a megalázóan eljáró faktorcégek egyébként hamis víziójával.

9. HVG-állítás ügybeli magatartásunk koncepciós torzítása

„Tájékoztatásából nem derült ki egyértelműen, hogy a bármiféle tartozást az ügyvédje útján tagadó Fekete Attila végül is az adósuk-e, vagy sem.”

Valóság: Alig hiszem, hogy lehettem volna egyértelműbb a HVG-szerzőnek 2015. július 20-án írt levelemben, idézem: „Ez a Fekete kifizette a tartozását, tehát ő a jó adós. A budapesti viszont a rossz adós. … A levél viszont már a rossz (nem fizető) adós címére ment, hiszen ő volt a fizetés kötelezettje. A mama tehát jól tette, hogy fizetett.”

10. HVG-állítás szakmai hitelünk koncepciós rongálása

„Azokra a faktorcégekre egyébként, amelyek a jegybank engedélyével, pénzügyi vállalkozásként dolgoznak, igen szigorú etikai normák érvényesek: nem zaklathatják, ijesztgethetik vagy alázhatják meg az ügyfelet, a vitatott ügyeknek pedig a lehető leggyorsabban a végére kell járniuk. A Faktor-Ring ilyen, jegybanki licenccel bíró cég, jóllehet nem tagja egyik szakmai szövetségnek sem.”

Valóság: Nem léteznek olyan faktorcégek, amelyek nem a felügyelet engedélyével, illetve nem pénzügyi vállalkozásként dolgoznak – faktorálás ugyanis Magyarországon üzletszerűen csak a Hpt. alá tartozó pénzügyi vállalkozásként, illetve felügyeleti engedély birtokában végezhető. Éppen ezért a Faktor-Ring Zrt. tagja a Pénzügyi Vállalkozások Országos Egyesületének, mint szakmai szövetségnek, továbbá a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény alapján kötelezően regisztráltuk magunkat a KHR-ben.

Pénzügyekről író újságírónak alighanem illene tudnia tehát, hogy megbízhatóságunkat a Hpt. által előírt prudenciális követelmények felügyeleti ellenőrzés alatt álló betartása és KHR-tagságunk garantálja, amely tagság viszont kötelező.

A valótlan állítással tulajdonképpen nem más „üzenetet” állított elő a szerző, mint hogy mi kontrollálatlanul zaklathatjuk, ijesztgethetjük, megalázhatjuk az ügyfeleinket. Azaz közvetlenül rongálta a jó hírünket.

11. HVG-állítás szakmai hitelünk koncepciós rongálása

„Ebből eredően viszont a vele szemben támadt fogyasztói sérelmeket az MNB-nek kell kivizsgálnia.”

Valóság: Az MNB a pénzügyi vállalkozások szakmai felügyelete, tehát nem a szakmai szervezeti tagság hiányából eredően vizsgálja ki ő a fogyasztói panaszokat, hanem törvény szerint (e kötelezettség az időközben megszüntetett PSZÁF-tól került át hozzá). Ugyanakkor egyetlen szakmai szervezetnek sem áll szándékában, de jogában sem tagjai tevékenységének az ellenőrzése. Pénzügyekről író újságírónak ezeket alighanem illene tudnia.

12. HVG-állítás szakmai hitelünk koncepciós rongálása

„… még a bankokkal szemben sincs olyan előírás vagy elvárás, hogy valamelyik érdekvédelmi szervezethez tartozó ‒ s így talán jobban szem előtt levő ‒ társasággal dolgozzanak.”

Valóság: Valóban nincs ilyen előírás, ám miért is kellene. De ha kellene is: mi tagjai vagyunk szakmai szervezetnek is, az állami garanciális rendszernek is. Egyebekben pedig a legnagyobb bankok bevizsgált, kiemelt, vagyis igen-igen megbízhatónak minősített partnerei vagyunk hosszú évek óta.

Tehát nagyon is „szem előtt” vagyunk. Csak ez nem illett bele a szerző koncepciójába, tehát eltekintett tőle.

 

A tények és a HVG-eljárás rövid összefoglalása

  • Küldtünk egy felszólító levelet egy adósunknak, hogy fizesse meg a tartozását, s bár adminisztratív hiba miatt az adós adatai helyett egy azonos nevű már nem adósunk adatai szerepeltek a levélben, a cím jó volt, vagyis az alaki hiba ellenére annak ment a felszólítás, aki ténylegesen tartozott.
  • Az adósunk édesanyja tehát jól tette, hogy fizetett, ráadásul ezt ügyintézőnkkel történt egyezség értelmében tette.
  • Mégis visszautaltunk 30 ezer forintot, mert az ügyintéző úgy ítélte meg, így kell eljárnia azon hiba miatt, hogy egy már nem adós adataival szerepelt a még adós.
  • A „hiányzó” 10 ezer forintot nem lenyeltük, hanem leírtuk a tartozásból.

 

Ehhez képest a HVG-cikk nemtelen egyszerűséggel jogtalan pénzbehajtóként jellemezte cégünket, téves vagy koholt állításokat – ha jól számolom, velünk vagy az üggyel kapcsolatban egyetlen valós állítása sincs – és hitelrontó szövegezéseket egyaránt felhasználva.

Ezzel jó nevű cégünk rossz hírét keltette, ami esetleg komoly anyagi károkat is okozhat nekünk. Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy a szerző szándékosan vagy tévedésből írta le kitalációit, de ahogy egy-egy HVG-állításnál jelezzük is, az írásban vannak szándékosságra, vagyis arra utaló jelek, hogy csak a (pre)koncepció az érdekes, a tények egyáltalán nem számítanak.

 

cikk

Budapest VII. kerület,
Dob utca 56–58.