Mindenekelőtt multinacionális cégek beszállítóit érinti, hogy a vevő – szerződéses kikötés alapján – több hónapos késedelemmel fizeti ki az eladó már teljesített (áru)szállítását, szolgáltatását. A szállító e le nem járt követeléseit – likviditási gondjainak áthidalására – értékesítheti faktorcég részére. Ez esetben a faktorcég a teljes számlaértékhez képest annak függvényében csökkenti, vagyis diszkontálja a számára eladásra felkínált, le nem járt számlakövetelés vételárát, hogy

• miként ítéli meg a fizetésre kötelezett vevő fizetőképességét (bonitását),
• mennyi idő telik el a faktorációs esemény (az ügylet megkötése, vagyis a vételár megelőlegezése) és a vételárnak a faktorhoz való tényleges beérkezése között,
• milyen szállítói áruféleségre, miféle szolgáltatásra vonatkozik a faktorálandó számla,
• mekkora a faktor által igénybe vett, a faktorációs tranzakció finanszírozására fordított pénzügyi forrás biztosításának az ára,
• mekkora a faktor közterheinek (nem utolsósorban a faktorcégekre is kirótt banki különadónak) a faktorációs ügyletet terhelő összege.

Megjegyzés

Klasszikus – és a másodfajú – számlafaktoráció esetében az engedményező (eladó) kötelezettségét az engedményezési szerződésben meg lehet határozni

• visszterhes módon, amikor az engedményező meghatározott időintervallumon belül korlátlanul felel a kötelezett (adós) maradéktalan teljesítéséért (ennek biztosítéka lehet például az adós vagy az engedményező tulajdonában álló ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, az engedményező által a faktorcég részére biztosított bankgarancia, készfizető kezesség);
• csak és kizárólag a faktorcég kockázatára, amely esetben az engedményező abból a feltevésből indul ki, hogy a kibocsátott számla maradéktalanul behajtható (a faktorációs díj ilyenkor – a faktorcég korlátlan felelőssége okán – magasabb, mint visszterhes ügyletek esetében).

Követelés eladható az előtt is, hogy a szállító, szolgáltató kibocsátotta volna a számlát. Ebben a faktoringváltozatban a szállító, szolgáltató teljesítését előfinanszírozó faktorcég

• az engedményes meghatalmazása alapján átvállalhatja a számlák kibocsátását és célba juttatását,
• erre szóló megbízás esetén egy számlába (gyűjtőszámlába) vonhatja össze több szolgáltató (alvállalkozó) számláját is.

Bár ebben a konstrukcióban a számlát a faktorcég bocsátja ki, a teljesítés (szállítás, szolgáltatás) továbbra is az engedményező kötelezettsége!

Megjegyzés

Másodfajú – és a klasszikus – számlafaktoráció esetében az engedményező (eladó) kötelezettségét az engedményezési szerződésben meg lehet határozni

• visszterhes módon, amikor az engedményező meghatározott időintervallumon belül korlátlanul felel a kötelezett (adós) maradéktalan teljesítéséért (ennek biztosítéka lehet például az adós vagy az engedményező tulajdonában álló ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, az engedményező által a faktorcég részére biztosított bankgarancia, készfizető kezesség);
• csak és kizárólag a faktorcég kockázatára, amely esetben az engedményező abból a feltevésből indul ki, hogy a kibocsátott számla maradéktalanul behajtható (a faktorációs díj ilyenkor – a faktorcég korlátlan felelőssége okán – magasabb, mint visszterhes ügyletek esetében).

Ilyen pénzügyi tranzakciók keretében többnyire problémás hitelkövetelések cserélnek gazdát és az engedményezők mindenekelőtt bankok vagy hitelintézetek, közműszolgáltatók, de a faktorcégek egymás között is bonyolítanak ilyen ügyleteket. A követelések árát elsődlegesen a követelések státusa határozza meg, azok biztosítottsága (fedezeti kondíciói), valamint a behajtásokkal kapcsolatos jogi intézkedések előrehaladottsága (jogerős fizetési meghagyások, jogerős végrehajtási eljárások, felszámolási eljárások stb.).

A minősített követelések faktorációja nagyon magas kockázatú tevékenység, hiszen a 90 napon túli késedelembe esett fogyasztókkal szembeni követelések értékesítését már megelőzte többszöri sikertelen felszólítás vagy aktív behajtási szakasz is. Az ilyen típusú követelések árát ezért az ingatlanpiac helyzete, a faktorációs üzletágban működő tőke ára és lekötöttsége, valamint az érintett piaci versenykörülmények határozzák meg.

Érdek az engedményező szemszögéből:

A követelések behajtása nem ritkán hosszadalmas és költséges folyamat. Az engedményezési szerződés megkötésekor a követeléskezelés eredményessége sem kiszámítható. Az engedményező ezért szabadulni igyekszik költségtől, kockázattól, likviditási gondoktól, tehát a követelés árát az illető követelés státusának, a fedezettség minőségének és mértékének és likviditási szükségletének megfelelően határozza meg. Az engedményező zártkörű tender keretében, elektronikus értékesítési eljárásban vagy egyedileg értékesítheti a követeléseit. Az engedményezők a szerződött és kiemelt partnereiket előnyben részesíthetik.

Érdek az adós szemszögéből:

Az adós általában jobb feltételekkel állapodhat meg egy faktorcéggel, mint például egy bankkal, szállítóval, felszámolóbiztossal vagy végrehajtóval. Ennek keretében az adósnak lehetősége van adósságának reorganizálására, átütemezésére vagy diszkontálására is.

A sörissza embereknek van egy – földi halandók által megcáfolhatatlan – mondásuk: „Az nem lehet, hogy valami nem sörnyitó!” Ehhez hasonlatosan a faktorcégeknek is van egy – ortodox vagy unortodox közgazdaságtani okoskodással ugyancsak nem támadható – mondásuk: „Az nem lehet, hogy faktoráció ne lenne nyitja bármely pénzügyi és gazdasági válságnak!”

BIZONYÍTÉKUL NÉHÁNY PÉLDA

Felszámolás alatt áll a cég – mint a legrosszabb eset. Ilyenkor csak faktorcégnek van esélye a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőkkel megállapodni, vagyis a felszámolási eljárásba bevitt követelésüket diszkontált értéken kivásárolni.

• Ha sikerül az összes követeléshez hozzájutni, és a felszámolási költségek is rendezhetőek, a cég – mintha mi sem történt volna – folytathatja tevékenységét.
• Ha csak a követelések egy részét sikerül kivásárolni – elsősorban a „b” kategóriás hitelezők követeléseit –, akkor megmenthető lehet a cégvagyon.
• Ha csak a kisebb követeléssel rendelkező hitelezők felé fennálló tartozásokat sikerülne megvásárolni, még ebben az esetben is nagyobb az esély a számottevőbb követeléssel rendelkező hitelezőkkel való megegyezésre.

Végrehajtási eljárás alá vonták a cég, a vállalkozó, a magánszemély vagyonát. Végrehajtási eljárások esetén faktorcégnek lehet reális esélye arra, hogy megegyezzen a végrehajtást kérőkkel, hogy azok követeléseit diszkontált értéken kivásárolja.

Tartós vagy pillanatnyi fizetésképtelenség, felhalmozódott szállítói, szolgáltatói tartozások esetén is csak faktorcég juthat diszkontált értéken a fizetésképtelen vállalkozással szembeni szállítói, szolgáltatói követelések birtokába. Ezzel a vállalkozás időt nyer, a szállító pedig „idő előtt” a pénzéhez jut.

Az adós fizetési válságával szembesülő kereskedelmi bankok is szívesebben tárgyalnak faktorcéggel, akitől azonnal megkapják a követelés eladási árát.

Vagyonlikvidálási szándék esetén, amikor több hitelező várja egyetlen vagyontárgy értékesítésétől követelésének legalább részbeni megtérülését, minden érintett félnek hasznos lehet egy faktorcég mediációja (közvetítése, közreműködése). Nem ritka, hogy ebben az esetben még az adósnak is megmarad valamennyi pénze a vagyonlikvidálás eredményeként.

Mindezek figyelembevételével válságmenedzseléshez, mediációhoz, reorganizációhoz egyaránt legcélszerűbb faktorcég szolgáltatásait igénybe venni.