A pénzügyek világában a követeléskezelésnek vagy faktorációnak, faktorálásnak, faktoringnak nevezett tevékenység tulajdonképpen követelések adásvétele. A követelésértékesítési tranzakció során az engedményező (eladó) a követelés érvényesítésével kapcsolatos mindennemű jogát és jogosultságát átengedi az engedményesnek (vevőnek). Az engedményezés vételára áralku vagy árverseny keretében, azaz nyílt vagy zártkörű tendereztetés, közbeszerzési pályázat kiírása vagy egyéb más módon alakítható ki.

A faktorációs tranzakciónak három főszereplője van.

Engedményező: követelés tulajdonosa, jogosultja; egyaránt lehet természetes személy, nonprofit szervezet vagy vállalkozás.

Adós: követelés kötelezettje, terheltje; aki tartozik a követelés tulajdonosának; például hitel adósa, beszállítónak tartozó, határidős szolgáltatás biztosítására kötelezett természetes vagy jogi személy.

Faktor: követelés vásárlója, engedményes; kizárólag felügyeleti hatósági engedéllyel működő pénzügyi vállalkozás, aki az engedményező helyébe lép, amikortól a kötelezett már csak a faktor felé és csakis felé köteles teljesíteni.

A követelés átadását engedményezésnek nevezik, amikor is a követelés nem más, mint az adós engedményezővel szembeni tartozása.

Az engedményezés keretében az eredeti hitelező (az engedményező) a követelését és az ahhoz fűződő valamennyi jogát teljes egészében átadja a követeléskezelőnek (az engedményesnek). Az eredeti hitelező nemcsak bank lehet, hanem például közműszolgáltató vagy bármilyen szolgáltató, akinek nem fizetett a fogyasztó, vagy akár magánszemély is. Ebből látszik, hogy vannak olyan engedményező hitelezők, akiknek az általuk nyújtott – a nevében is, szerződés szerint is – hitelt, kölcsönt nem fizették vissza, más engedményező hitelezők pedig amolyan kényszerhitelezői pozícióba kerültek azáltal, hogy a szolgáltatásaik ellenértékét nem kapták meg, vagyis azt nem fizették meg nekik (így azt kvázi meghitelezik a szolgáltatás igénybevevőjének). Utóbbi szolgáltatókat számlahitelezőnek nevezzük, a nemfizető ügyfél viszont ilyenkor a szolgáltató számlaadósává válik.

Az adós engedményezett tartozása ez a meg nem fizetett adósság plusz az erre az engedményezésig rárakódott törvényes terhek, a késedelmi kamatok és a behajtásukhoz kapcsolódó valamennyi egyéb költség együtt – ez az összeg az engedményezett követelés.

Ezen tartozás, más nevén követelés engedményezése révén

• az engedményező hitelezőt illető követelés és az ahhoz fűződő jogok teljes egészében az engedményeshez kerülnek,
• az addig az engedményező hitelezettjeként vagy éppen előfizetőjeként nyilvántartott adós az engedményes adósává válik,
• az adóst a továbbiakban – az érintett követelést illetően – nem az engedményezőhöz, vagyis nem az eredeti hitelezőjéhez, szolgáltatójához fűzi jogviszony, hanem az engedményeshez.

Hangsúlyozni kell, hogy a követelés teljes egészében az engedményeshez kerül, tehát őt illetik meg nemcsak a teljesítetlen hitelszerződésben vagy kifizetetlen számlán szereplő adósság, hanem az engedményezésig már rárakódott kamatok és egyéb költségek is.

Az engedményes természetesen dönthet úgy, hogy mérsékeli az adósa tartozását (a megvásárolt követelést) például azzal, hogy elenged költségeket, de erre semmi sem kötelezi.

Gyakori feltételezés, hogy az engedményes csak azt az értéket követelheti az adóstól, amennyiért az engedményező átengedte neki a követelést, de ez tévedés: az engedményes a teljes tartozásra, tehát a (számla)adósság és a közben rárakódott kamatoknak és költségeknek – például a lakcímkeresés, a csekk-előállítás, a nyomdai előállítás, a postázás, a telefonos vagy személyes felkeresés költségeinek, a pénzforgalommal járó bankköltségeknek, az ügyvédi, közjegyzői, bírósági költségeknek, valamint a végrehajtói eljárás valamennyi előlegezett költségének és még további számos lehetséges költségnek – a teljes összegére jogosult, teljességgel függetlenül attól, hogy ő maga mennyiért jutott a követelés birtokába.

Ugyancsak gyakran előfordul, hogy azt hiszik, az adóst csak az a követelésérték terheli, amivel a faktorcég átvette a követelést az engedményezőtől. Ez igaz is, de csak akkor, ha az adós az első felszólításra megfizeti a tartozását a faktorcégnek. Ha viszont nem ezt teszi, akkor további tetemes kiadások – a behajtási költségeken túlmenően közjegyzői, ügyvédi, végrehajtói, esetleg bírósági költségek, díjak, illetékek – növelik a tartozást (az adósságrendezés folyamatáról és a közben keletkező költségekről részletesen Az engedményezett követelés kezelési folyamata cím alatt olvashat).

Amikor faktorcéghez kerül egy követelés (bárminemű tartozás), akkor a továbbiakban a követeléskezelés minden feladatát már a faktorcég végzi. Teheti, hiszen az engedményezéssel minden jogot és jogosultságot megszerzett, ami az engedményező jogi személyiségű szervezetet (bankot, pénzintézetet, pénzügyi vállalkozást, közüzemi vagy bármilyen más szolgáltatót stb.) korábban megillette.

A faktorcégnek azonban olyan jogosultságai is vannak, amivel az engedményező nem rendelkezett. Egy ügyfélbarát faktorcég megteheti azt is, mert jogában áll, hogy ügyfeleinek fizetési könnyítéseket adjon, az adósságot diszkontálja (vagyis annak egy részét elengedje), és jogában áll adósságválságok egyezséggel és olyan módokon történő rendezése, megoldása is, amire az engedményező nem volt jogosult, esetleg – kompetenciája nem lévén – nem is volt rá képes.

Az adósunknak tehát egyáltalán nem mindegy, mikor lép velünk kapcsolatba. Legjobban akkor jár, ha már az első értesítést követően felveszi a kapcsolatot az illetékes ügyintézőnkkel. Ugyanis egyetlen faktorcégnek sem áll érdekében az adósság végrehajtási eljárás alá vonása.

Mit takaríthat meg ezáltal az Adós/Ügyfél?

1. Megspórolhatja a késedelmi kamatokat.
2. Megspórolhatja a behajtási költségátalányt, amelynek mértéke – a követelés nagyságától függően – 10-25 ezer forint.
3. Megspórolhatja a fizetési meghagyás kiállításának közjegyzői díját, ami 8-300 ezer forint közötti összeg.
4. Megspórolhatja a végrehajtási lap kiállításának közjegyzői díját, ami 8-150 ezer forint közötti összeg.
5. Megspórolhatja az esetleges bírósági eljárások illetékeit és szakértői díjait, amelyek több százezer forintos tételt jelenthetnek.
6. Megspórolhatja a végrehajtás költségeit, amelyek 35 ezer forinttól több millió forintig is terjedhetnek.
7. A Társaságunkkal együttműködő Adós/Ügyfél mindezeken felül jelentős ügyvédi munkadíjat is megspórolhat.

Ezen – vagyis az adósság behajtása során felmerülő – tételek legkisebb összege általában 100 ezer forint többletkiadást jelenthet a tartozását nem fizető Adósnak amellett, hogy elveszíti az adóssága részletekben vagy diszkontált értéken történő megfizetésének lehetőségét. És ekkor a végrehajtási eljárás kellemetlenségeit még nem is említettük!.

Hogy az együttműködés előnyeit láttassuk, az alábbi folyamatábrán bemutatjuk az adósságok kezelésének egymásra épülő és egymást szorosan követő fázisait.

Ebből világosan kiderül, nagyon drága dolog a kapcsolat felvételének, a megegyezésnek és a fizetésnek a halogatása. Ezt csak nagyon gazdag emberek engedhetik meg maguknak!

Együttműködés esetén azonban a követeléskezelési eljárás jó esetben már az első fázisban véget is ér. Ekkor ugyanis nem növeli a tartozást semmilyen további költség.

Ha azonban Adósunk úgy dönt, hogy nem fizet, akkor minden egyes fázisban újabb és újabb költségek rakódnak a tartozására. Többletköltség csak nemfizetés esetén keletkezik.

Az alábbi folyamatábrában szereplő példa egy minimális tartozás (266.667 forint) behajtására vonatkozik, mivel egy ekkora – illetve ennél kisebb – tételnél a behajtási költségek a legminimálisabb összegben számítódnak csak fel. Ennél nagyobb összeg esetén a nemfizető Adóst terhelő behajtási költségek már lényegesen magasabbak lesznek.